A bukott államok sorsára juthat Líbia

Három évvel a Moammer Kadhafi néhai diktátor hatalmának 2011-es megdöntését követő politikai káosz után az egymással hadakozó milíciák és a belpolitikai válság ismét súlyos működési zavarokat okoz a líbiai államszervezetben, s szakértők attól tartanak, az anarchiába süllyedt észak-afrikai ország hamarosan a bukott államok sorsára juthat.

Ezz Eddín Ukail, a szomszédos Tunéziában élő líbiai elemző úgy vélte, Líbiában nagyon hasonló a helyzet ahhoz, amely az 1980-as években uralkodott Libanonban, vagy amely a jelenlegi Szomáliában kialakult. "A polgárháború küszöbén állunk" - jegyezte meg a szakértő.

Mind a lakosságot, mind a nyugati államok megfigyelőit nyugtalansággal tölti el, hogy múlt hónapban az Anszár as-Saría nevű, szélsőséges iszlamista milícia elfoglalta Líbia második legnagyobb városát, Bengázit. A kikötőváros elveszítése nem csupán hatalmas csapást mért a szekuláris erőkre, hanem felerősítette az ország autonóm régiókra való széthullásának veszélyét is. Az iszlamisták a saría, az iszlám jog bevezetését követelik a térségben, miközben más fegyveres csoportok nagyobb önállóságot akarnak a kelet-líbiai területeken.

Szerte az országban fegyveres alakulatok hadakoznak egymással. A fegyveresektől való félelem több mint százezer líbiait késztetett arra, hogy elhagyja otthonát, és mintegy 150 ezer külföldi alkalmazott menekült el az ország területéről.

A Zenten és Miszráta városokból származó alakulatok között kibontakozó harcban a rivális csoportok például nemrég porig rombolták Tripoli nemzetközi repülőterét, és a Human Rights Watch jogvédő szervezet úgy vélte, a lakónegyedek bombázásával és a polgári lakosok elrablásával az iszlamisták háborús bűnöket követhettek el.

A francia védelmi miniszter egy múlt keddi interjúban kijelentette, hogy az észak-afrikai állam "terrorista gócpont", és válaszlépésekre buzdította a nemzetközi közösséget. Sőt hozzátette, Párizs fontolgatja, hogy francia katonákat csoportosítson át a líbiai határ közelébe.

Nem csupán a megzabolázhatatlan fegyveres csoportok jelzik a Líbiában kialakult válságos helyzetet, hanem például az is, hogy jelenleg két különböző kabinet tart igényt az ország vezetésére. Az egyik oldalon a Tripoliban, a Fadzsr Líbia (Líbia Hajnala) nevű iszlamista fegyveres csoportokból álló koalíció harcosai támogatásával felállított kormány, míg a másik oldalon a szekuláris politikusokból álló, Tobrukba menekült parlament által működtetett kormányzat áll. Ez utóbbit az erejét vesztett hadsereg és néhány milícia támogatja.

Mivel a líbiai városok, törzsek, etnikai közösségek országszerte a két kormányzat közötti választásra kényszerültek, félő, hogy továbbgyűrűzik a belpolitikai káosz. A lakosság már most rendkívül megosztott a kérdésben: Líbia nyugati részén a milíciák által ellenőrzött városok nagyrészt a Tripoliban működő iszlamista kormányzat mellett tették le voksukat, míg a dél-líbiai tabu nevű etnikai csoport Tobruk fennhatóságát ismeri el.



Viszont hiábavalónak tűnhet a ragaszkodás bármelyik kabinethez, mivel gyakorlatilag mindkét kormány működésképtelen. Tripoliban milíciák vették át a minisztériumok épületei feletti ellenőrzést, és a különféle tárcákban korábban alkalmazott bürokraták megtagadták az újbóli munkába állást, vagyis senki sincs, aki működtesse az adminisztráció gépezetét. "Miniszterek nélküli minisztériumaink vannak. Senki sincs hatalmon, nincs költségvetés. Teljesen megbénult a kormányzat" - mondta Ádel Szunallah, a kulturális tárca sajtóosztályának vezetője.

Eközben az olajbevételek zavartalanul folynak be az észak-afrikai ország központi bankjába, amely a felek folyamatosan nyomásgyakorlása ellenére megpróbált semleges álláspontra helyezkedni a konfliktusban. A jegybank vezetősége kijelentette, mindaddig nem teljesíti a kormányzatok követeléseit, amíg egy illetékes bíróság nem mondja ki valamelyik kabinet legitimitását. Mindenesetre az intézmény abba beleegyezett, hogy továbbra is folyósítsák a közalkalmazottak fizetését.

Ebből adódik a líbiai helyzet egyik legironikusabb vonása. A konfliktusban harcoló milíciák nagy része korábban a Kadhafi-rezsim ellen harcolt, és azt követően az új kormányzat megpróbálta őket az állami biztonsági szolgálat kötelékében konszolidálni, s így hivatalosan a védelmi minisztérium pénzeli őket. Vagyis a bürokrácia gépezetének működése lehetővé teszi, hogy a két kormányzat ellen harcoló fegyveres alakulatok kormányzati juttatásokat tegyenek zsebre.

A konfliktust még tovább szítja, hogy immár regionális szereplők is felbukkannak valamelyik kormány támogatóiként. Egyiptom, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok a nemrég Tobrukban megválasztott, szekuláris erők által irányított kormányt támogatják, méghozzá a közös ellenség, a Muzulmán Testvériség nevű, korábban már Egyiptomban betiltott, de Líbiában is gyökeret vert csoportosulás legyőzésének reményében. Ezzel szemben a Muzulmán Testvériség és szövetségesei - például a Fadzsr Líbia által felállított kormányzat Tripoliban - a gazdag Öböl-menti állam, Katar, valamint Törökország támogatását bírja.

Annak ellenére, hogy a líbiai konfliktust általában az iszlamisták és a szekuláris erők közötti harcként festik le, sok szempontból az összetűzés kevésbé ideológiai, mintsem hatalmi vetélkedésnek tekinthető. Például a Líbia harmadik legnagyobb városának számító Miszráta milíciái szövetségre léptek és Tripolinál együtt harcoltak az iszlamistákkal, viszont többségüket nem az iszlamista ideológia mozgatja. Ehelyett azt hangoztatják, hogy megvédik az országot a szekuláris erők mögött álló, továbbra is Kadhafihoz hű csoportoktól, mint amilyen Halifa Haftár lázadó tábornok.

Faradzs Nadzsm, egy korábbi líbiai honatya úgy vélte, "az egész küzdelem a hatalomért és a pénzért folyik".